Bárhonnan is nézem, bizony, elköteleződéssel jár – ez is. Magunk választjuk. Azért, mert nem érezzük tehernek, és nem tartjuk nyűgnek, púpnak a hátunkon. Épp ellenkezőleg! Örülünk neki.
Mondják, hogy milyen fontos, hogy legyenek Barátaim. Azért lássuk be, nem egyszerű találni. És mert emberek vagyunk, a világ pedig változik, és rohan, megesik, hogy egy-egy Barát is változik, vagy elrohan.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert vannak Barátaim. Nem csak úgy, hogy haverok; sokkal többek ennél. Olyan emberek, akikkel a közösen eltöltött idő nem unalmas, nem kényszeres, nem kötelezően „letöltendő” találkozás. :-)
Egy-egy találkozás után ott van a hiányuk. Jól esőek az sms váltások, szinte erőteljesebben ver a szívem, ha a telefon csörgésekor meghallom a hozzájuk rendelt csengőhangot, vagy meglátom a nevüket kiírva a készüléken: „Bejöv hívás: X.Y.”
Aztán olyanok ezek a barátok, hogy a családommal töltött nyaralás során tiszteletben tartják, hogy most csend kell, a család kell – és nem sértődnek meg, hogy azt kérem, pár napig ne hívjanak.
Jaaa, és persze baromira önzetlenek. Segítenek bármikor, bármiben. Ha úgy látják, kifacsart vagyok, megkérdezik: „Hogy vagy?”.
Sorolni a végtelenségig a jobbnál jobb tulajdonságaikat… ugyan, minek? Az Öreg Könyv megmondta a frankót: „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Példabeszédek 17/17).
De semmilyen barátság sem fogható ahhoz, mint amikor a Mester azt mondja: „Ti a barátaim vagyok” (János evangéliuma 15/14). Ő is vállalta az elköteleződést az irányomba, és csak remélni tudom, hogy nem érzi tehernek, vagy nyűgnek. :-)
Mivel emberek vagyunk, az élet hozhat olyan fordulatokat, amelyekre nem számítunk. Kipróbálásra kerülnek barátságok. Van barátság, ami túléli a próbát, van, amelyik más irányt vesz. Aztán, talán, majd idővel újra lehet közösség, közös cél, élethelyzet.
Egyetlen barátság van, ami mindent visz! A Mesteré. Krisztus életét tanulmányozva, olvasva a Szentírást, olykor úgy érzem, lehetetlen akkora szeretettel és türelemmel élni, amekkorával ő élt itt, a Földön. Ugyanakkor mégis az egész kéne; vonz az az egész, amit Ő tett, ahogyan élt; ahogyan bánt és beszélt az emberekkel.
Pont a hiányosságaim és gyarlóságaim miatt vagyok szerencsés helyzetben. Elképesztően nagy megtiszteltetés az, hogy vannak Barátaim. Hogy G., és M., és E., és R., és a többiek mellettem állnak.
A legnagyobb dolog mégis az, hogy Krisztus azt mondta, a barátjának tart.
Köszönöm, Jézus! Jófej vagy! :-)
