Na, neeeee! Ilyen hülye nem lehetek. De voltam. Remek! Szerencsére, sikerült egy zárszervizes szakember szerezni, aki kijött a helyszínre, és mintegy 4 és fél perc alatt könnyedén feltörte a kocsimat. Lehet, hogy ha nem vagyunk ott, még hamarabb megoldja, de látnunk kellett, hogy dolgozik… mindenesetre, nem rossz. 4 perc tízezerért…
A lényeg, hogy megoldódott a gond. Közös ebédet követően aztán jött az információ: csúszás van a hangbeállást illetően. Az Éden zenekar, valamint a holland Shirhadasj együttes is felléptek még utánunk ezen a napon.
A fél ötös kezdést szerették volna tartani a szervezők, így erősen hajtanunk kellett, tekintve, hogy 4 óra után kerültünk sorra mi a beállásban. Dobot átszerelni, zongorát felszerelni, aztán beállás… A technikai stáb reggel óta dolgozott, már látszódott rajtuk, hogy fáradtak, de zokszó nélkül ellátták a feladatukat, és remekül végezték a munkájukat. Sőt, már a beállás után is kifejezték a tetszésüket, ez pedig nyilván, rendkívül bátorító hatással volt ránk!
Néhány Csemete dalt követően a zenekarral folytatódott Pintér Béla koncertje. Meglepő volt számomra, hogy milyen sokan ott voltak már délután a rendezvényen. Azt hiszem, hogy a hosszú „év eleji” szünet ellenére nagyon egyben volt a dolog! A délelőtt próbán is azt éreztem, hogy hasznosnak bizonyult az a néhány alkalom, amit olykor együtt töltöttünk a srácokkal. A koncert egyszerűen ütött! Legalábbis számomra mindenképpen! Azt éreztem, hogy Isten díjazza a bátorságunkat. Két monumentális nagyságú zenekar előtt fellépni 3 hangszerrel, és 4 énekhanggal… Viszont minden izgulás elmúlt az első dalnál. A jelenlévők vették a lapot, tetszettek a dalok; mi nagyon jól éreztük magunkat a színpadon, Robi és Tamás eszméletlen, hogy mit műveltek a hangszereiken, az ének egyben volt, és minden jól is szólt. Remek koncert volt!
Este aztán kilenc óra körül tudtunk elindulni hazafelé, és végül éjfélre értem haza, hogy aztán hulla fáradtan ágyba essek.
De, hogy ne legyen minden annyira tökéletes, persze simán kipréselik a körülmények a belemet, ezen felül, amolyan bónuszként, még én is tiszta hülye vagyok, és legyalulom a környezetemet. Ilyenkor nagyon tudom utálni magamat.
A másik, ami teljesen kiborít, az az, hogy időnként azok a bizonyos hullámok egyszerre csapnak össze az ember feje felett: autó, lakás, munka, gyerek, szolgálat, és minden más. Miért??? Kérdezem két hajtépés között. Aztán eszembe jut egy dal néhány sora:
„ Csak Istenben bízz én lelkem; mert ő él, és nagyobb mindennél! Tenger tombol, zúg, süvít a szél; Te emelsz fel a vihar fölé! Uralkodsz hullámok habjain, szívem nem fél, Benned remél” – A válasz Ő. A Menedék. Akinél oltalmam van, és megsegít. Bízhatok benne. Olyan kevés Valakiben lehet bízni, de Benne lehet!
