Ekkora hatalmam van!
Tegnap este a gyülekezetben a prédikáció nagyon erős volt. Isten ígéretéről is szó volt többek között. Volt sok-sok példa, azonban engem Zakariás és Erzsébet története fogott meg.
Ez a házaspár sokáig könyörgött Istenhez, hogy végre lehessen gyermekük. A Biblia leírása szerint, egyszer megjelent egy angyal Zakariásnak, aki pap volt, és szólt hozzá, majd Zakariás kétségbe vonta a Küldött szavait, s ezáltal Isten szavát.
Jó kis tanulólecke volt ez Zakariás számára, ugyanis, a következő történt: Lukács evangéliuma 1/13; 18-20: „Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatta az Úr az imádságodat. Erzsébet, a feleséged, fiút fog szülni neked, akit Jánosnak neveztek. Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Honnan tudom meg, hogy mindez igaz? Hiszen öreg ember vagyok, és a feleségem is idős már.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, és Isten színe előtt állok. Azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt az örömhírt. De jól jegyezd meg: megnémulsz, és egészen addig a napig nem fogsz tudni beszélni, amíg mindez megtörténik. Ez azért lesz így, mert nem hittél a szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a kellő időben.”
Abszurd helyzet. Imádkozom Istenhez akár éveken át, könyörögve Hozzá valamiért. Egyszer csak, közli velem: Tessék, itt van. Én pedig azt mondom: nem hiszem el, kösz, de nem... Zakariás nem olvasta a Bibliát, így nem tudhatta, mi fog történni... Viszont, ha már leíratott ez a történet, érdemes tanulni belőle!
Ne oltsuk le Istent a beszédünkkel! Ne hozzuk magunkat ilyen helyzetbe! Ha Isten mondd valamit nekünk, higgyük végre el!
Isten, ígéretének megfelelően cselekszik. Nem tagadja meg önmagát. Ha én hűtlen vagyok, Ő akkor is hű marad hozzám. E szerint tett tegnap is. Isten dicsérete, a kellemes dallamokon, és zenén, szólamon túl, valami egészen frenetikus erővel bírt... Szeretem...
