A kettő együtt kiváló páros. Ha jóra használjuk. Olyan, mint a konyhakés, vagy az internet. Én azt gondolom, hogy a keresztények egyik legjellemzőbb ismertetőjegye kéne, hogy legyen az erő és az alázat!
Sokan nem élnek ezekkel, vagy egyszerűen csak, rosszul használják. „Fogalmi dugó”! Az alázat főleg, de az erő is necces téma a keresztények között. De az most teljesen más téma.
Készülve a december 6.-i egész estés Karácsonyi Gospel Koncertre, már tűkön ülök. Az év megkoronázása következhet, hiszen a Valódi gyöngyszemek című CD munkálatai, valamint az egész éves koncertezés – mindez munka mellett, és akkor a családot még nem említettem –, igazán fárasztó.
Mégis, ha egy-egy pillanatra elcsendesedek, egy nagyon egyszerű dolog fogalmazódik meg bennem: erő és alázat. Fárasztó év ide, vagy oda, még mindig tombol bennem az energia, és feszít belülről! Ahhoz pedig, hogy ezt a feltörő erőt a helyén tudjam kezelni, szükséges az alázat: tudjam, honnan jöttem, tudjam, hogy Nélküle semmire nem jutok. De! Ő számít rám! Ez erőt ad, és alázatra is int!
Az alázatról is lehetne egy igencsak velős, és világot felforgató misét tartani, azt hiszem, hogy mindennek a helytelen önértékelés az egyik alapja, s ezért vetítünk egymásra minden baromságot.
Készülve a koncertre, úgy döntöttem, legyen minden úgy, ahogyan Ő akarja. Én szeretnék partner lenni ebben. Ha már számít rám, akkor szeretnék maximálisan megfelelni neki. Szeretném a tudásom legjavát adni Neki!
Szeretnék erővel, és kellő alázattal kiállni a jelenlévők elé ezen az estén is.
„Erő és alázat – ez a mi ünnepünk!”
