Tegnap is és ma is novembernek hittem a hónapot, már nem először, de tegnap még a netre is így töltöttem fel a naplót. A gratulációkat privátban fogadom. Mindegy, kijavítottam. :-)
Csütörtök este még nagy bevásárlást csináltunk, és a zongorát is leadtuk Balázs barátomnak, hogy a hangszereket szállító kocsiban legyen minden felszerelés; végül aztán fél tizenegy körül értünk haza.
Hála Istennek, a betegség szinte már teljesen elmúlt, az orrom olykor fújdogálom, de már alig köhögök, és a fejem is csak néha fáj.
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.
Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag Ő, meg tud váltani! Meg is váltja Izraelt minden bűnéből” (Zsoltár 130/5-8).
Fantasztikus ígéret, és bíztatás. Isten népe, bízhat Őbenne! Gazdag az Isten, és meg tud váltani.
Ismét rövidre van zárva a kétkedés, és a félelem, hiszen Isten meg tud váltani, és meg is vált minden bűnömből.
Az egész napomat átformálta Isten ezzel a néhány sorral reggel. Csodálatos dolog az Istennel élni!
