Március 16. hétfő
Nem szűnik egykönnyen az Ünnep utáni felháborodottság érzése bennem. Elég nehéz napirendre térni ezek után. Most mégis „könnyebben” megy, van, ami eltereli a figyelmemet: a vasárnapi autópályás-defektes-kerékcserés-aztán-sajátautóslerobbanásos esetet követően úgy megfáztam, hogy csak na! Pusztán csak a levegővételre tudok koncentrálni.
Közben E. [nem írom ki a teljes nevét, mert akkor aztán megint nézhetem, hogy hányan keresik őt az ÉN blogomban, háttérbe szorítva a szerzőt... :-) ] nagyon nemes gesztust tett felém; még mielőtt eljátszotta volna valahol máshol két dalomat, megkérdezte, hogy szabad-e eljátszani? Eddig az volt a trend, hogy „utólagos engedelmeddel megtanultuk két dalodat, egyiknek a szövegén, másiknak a dallamán változtattunk” - ilyenkor mit lehet tenni...
Mielőtt félreértené bárki: nem E. változtatta meg a dalaimat! Sőt! A vokál témák, amiket megírt az új dalaimhoz is, egyszerűen frenetikusak! Ezúton is köszönet érte!
Március 17. kedd – szervizelési díj 450.000 HUF
Felhívott a szerviz, hogy menjek be, mert szét kell szedni a váltót, és ott kell, hogy legyek, mindent elmondanak, megmutatnak – bár ne tették volna! 450.000HUF.
Isten kezébe tettük le az autót. Ha lenne ennyi tartalékom, akkor is szívnám a fogamat... Igaz, mivel nincs, így teljesen mindegy, hogy 450, vagy 500 ezer. Istennek is teljesen mindegy, én pedig nem tudok és nem is kívánok mást tenni, mint elhinni Neki, hogy Ő meg tudja oldani!
Még délelőtt újra hívtak, hogy a főnök úr átnézte, „csak” 280.000HUF. Mondom, hogy lesz itt még csoda!
Március 18. szerda – pásztor: „használjatok” - új kilátások
Szeretem. Azt is, ahogyan beszél, azt is, ahogyan Isten használja. Nem a frankót mondja meg, hanem egyszerűen rálát néhány dologra, ami Isten kegyelme – vagy pedig egy valódi spiritiszta médium, ez utóbbit nem hinném. :-)
Leültünk beszélgetni, és hirtelen Isten jelenlétében találtam magamat. Nála pedig minden rendben van. Ha apa azt mondta, hogy segít, akkor az úgy is van.
Isten kegyelméből realizálódni látszik egy eddig eléggé nehézkes terület is, amiben sajnos plusz köröket kellett futnom, de úgy vélem, most végre jó útra léptem. Emellett pedig zeneileg is új kilátás tűnt fel, igaz, csak elméletileg egyelőre, de azonnal az jutott eszembe: miért nem én találtam ezt ki?! Nem hagy nyugodni... Ezzel álmodtam, és ezzel ébredtem.
Ma délutánra már lényegesen jobban voltam, a keddi nap volt a mélypont, így be tudtam vállalni a zongora oktatást, végre nem kellett ismét kitolni egy hetet.
Március 18. csütörtök – már biztos: Kislányunk lesz!
Juhhhúúúúú! Az eddigi összes vizsgálaton bizonytalanok voltak az orvosok, állandóan a „mintha” kifejezés tért vissza, de most biztossá vált: kislányunk lesz! Annyival könnyebb, és jobb így, hogy tudom, „kihez” beszélek – énekelnem nem szabad... :-)
Azt szerettem volna már Kornél születésekor is, hogy ha jött volna valami nagyszerű ihlet, és tudtam volna dalt írni erre a csodás napra, kifejezni mindazt, amit érzek drága kisgyermekem iránt.
Nem jött ihlet. Nem is kellett, így gondolom. A mai napig nem tudom megfogalmazni sem egy, sem 10 sorban azt, mennyire szeretem őt, és hogy mit is jelent számomra.
Azt hiszem, mostantól nem fogok arra törekedni, hogy a születésig dalt írjak kislányunknak. Talán, majd egyszer, ha már nagyobbak lesznek mindketten... nem tudom. A mai napra kijutott öröm kárpótol mindenért!
Az élet azonban nem áll meg. Szürrealista szakácsot akarnak mindenféle kotyvasztott moslékot megetetni velünk, mert az a finom, az a jó, és az egyetlen – ezt mondja a híradó, és a rádió is. Nincs más választás. Ezt akarja elhitetni velem a média, és mindenki, akinek az az érdeke, hogy hülye, „bólogatójános” legyek.
De hát, már megszokhattuk. Nincs új a nap alatt.
Cirka kétezer évvel ezelőtt is ugyanez zajlott. Beletörődni abba, ami van. Aztán mégis történt valamit... Krisztus felborítva mindent, minden elvárással szemben élt. Jött, látott, győzött! És ma is él!
A kérdés csupán az, hogy elhiszem-e, hogy Ő ma is él?! Elhiszem-e, hogy az a Krisztus, aki életeket változtatott meg, képes az én életemet is megváltoztatni?! Elhiszem-e, hogy ha az Ő szavára kivetem a hálót a vízbe, akkor megtelnek a hálók hallal, és bőséges lesz a fogás?! A Bibliában azt olvassuk: az egész éjjel tartó, eredménytelen halászat után Jézus odament a tanítványokhoz és megkérte őket: vessétek ki a hálótokat!
Péter apostol mit mond erre? „Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót” (Lukács 5/5).
Döntöttem: Mester, a te szavadra kivetem a hálót! Szembemegyek az árral, ha kell! Lefőzöm a séfet is, a kuktákat is! Egyet szeretnék: ha a környezetemben élők, a gyülekezetünk, a zenész és énekes társaink, és minden magyar ember elhinné végre, hogy a Mester szavára lehet adni! Az Ő becsületszava, ígérete még ma is áll! Mondhatnám, értékálló! Megtartja, amit ígér!
„Ne feledjétek: veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig” (Máté 28/20).
