Kiszakadni a megszokott mókuskerékből - elfelejteni minden nehézséget, nem idegeskedni, nem foglalkozni semmi mással, csakis Vele. Odafordulni Hozzá, és csordultig megtölteni a szívemet azzal a szeretettel, amit Tőle kapok - naponta. Ezt pedig továbbadni másoknak, ahol csak járunk.
    Ez a folyamat már jó ideje tart, és igyekszem maximálisan kihasználni, de a péntek esti Istentiszteleten elkezdett forrósodni a levegő... Valamit kaptam - Tőle. Önmagából adott nekem, úgy érzem. Miért?! Ésszel fel nem fogható, hogy Krisztus szeretete milyen hatalmas.

    Mivel a gyüli alkalom után éjjel fél egy volt, amikor ágyba kerültünk végre, már nehezen bírtam ébren maradni, pedig még millió dolgunk lett volna idehaza. Azonban szombaton reggel 6 órakor kelni kellett... Befejezni a pakolást, hogy aztán Kornélt átvigyük Leányvárra, apuékhoz, mi pedig útra keljünk Béciékkel Görcsönyre, majd Pécsre.
    Sima jött most velünk bőgőzni. Remek arc! Egyre jobban megszeretem őt is. Csepelre még be kellett ugranunk a gitárjáért, ahol majd másfél órát vártunk, mire a "kedves" szerelő végre valahára pdaadta az állítólag már 10 óra előtt elkészült hangszert... Nagyjából fél kettőre kellett volna leérnünk Görcsönyre, ehhez képest fél tizenkettő után tudtunk elindulni Csepelről. Izgalmas útnak ígérkezett tehát...
    Nagy sebbel-lobbal elindultunk, aztán lesz, ami lesz. Csodaszép helyeken is jártunk - én még sosem voltam Pécsett, sem a környékén, így lenyűgözött sok hely, ahol elhaladtunk. Igaz, néha nem tudtuk, hogy már másik földrészen vagyunk talán, vagy ez még mindig Európa, s azon belül kishazánk, vagy sem... Jártunk hóviharban, tűző napban, szeles völgyeken, és felhős dombokon is - mindezt alig 20 percen belül. Kész kavalkád! :-)

Görcsöny
    Fél három után kicsivel megérkeztünk Görcsönybe - megálltunk ott, ahol a legtöbb autó állt. Mondták, hogy jó helyen járunk. Hm...
    Beléptünk a tornacsarnokba, ahol levegő ugyan alig volt, azonban annál több ember... A késésünket hála Istennek sikerült a szervezőknek elsimítani. Azt mondták, nagy várakozás előzte meg Bélát és a csapatot. Tehát, mintegy 50 perces késéssel kezdtünk mi, hiszen egy 12 órás zenei rendezvény keretein belül szolgálhattunk mi is. Jelezték, mintha mi sem történt volna, Csemete aztán pedig a felnőtt csapat, kétszer 40-45 perc, bátran! Huhh...!
    Kicsit hakni zenésznek éreztem magunkat. Megérkezés, zangszerbe beledugni a zsinórokat, és rajta, indulhat a menet. :-)
    Bár a hangosítás hagy némi kívánnivalót maga után, azért sikerült túlélni az alkalmat. Én csak egyet fűzök hozzá mindehhez: Szegény legény mezítláb ment szántani... :-))))

   
Pécs
    Görcsönyben, a szolgálat után kicsit katonásra vettük a figurát, jeleztem Bélának, hogy X percünk van még, különben elkésünk a másik helyről.
    Pécsre beérve, a Pécsi Baptista Gyülekezet egyik vezetője elénk jött autóval, hogy odataláljunk a templomhoz. Jól tette, hogy jött, mert ennyit én még nem kanyarogtam egy városon belül :-)
    Lenyűgöző volt számomra Pécs. Még így, sötétben is csak ámultam, hogy mennyire szép minden - a kivilágítás, az utcák, a házak, a város hangulata... Nem az a pörgős "haddelhadd", ami itt Pesten van. Még sosem jártam Pécsett, de már most, amikor kanyarogtunk a város utcáin, tudtam, hogy ide még vissza kell jönnünk! Vissza is fogunk menni!

    A templomhoz érve meglepődtem. Óriási komplexumot láttam. Belépve, egy nagyszerű, tágas, hatalmas terembe értünk, igaz, hogy könnyűzenei szempontból nem ez a legideálisabb, mégis, valahogy tiszteletteljes légköre volt a teremnek. Nagyjából 350-400 ember férhet el benne. Reméltük, hogy megtelik majd az esti koncertre.
    Fél hat volt ekkor, úgyhogy a vendéglátó gyülekezet jóvoltából egy finom vacsora várt ránk, egy jó erős kávé, aztán kezdhettük a beállást, vagyis a hangszerek beállítását, felpakolását. A "komoly" zenei szekció, Sima (bass), Tomi (dob) és jómagam voltunk, mégis, úgy tűnt, technikusaink kíséretében kissé kényelmesre vettük a tempót, ugyanis alig 20 perccel 7 óra, azaz a kezdés előtt jutottunk el az éles hangpróbáig. Hála Istennek, hogy az énekesek (Béla, Gabi, Edit, Adél, Gábor) is nagyszerűen tudták, mi a dolguk, így, bár koránt sem tökéletes állapotban, de úgy tűnt, tudjuk kezdeni a koncertet.
    7 óra előtt 5 perccel még alig láttunk embereket az előtérben, aztán egyszercsak az ajtókat kinyitották, és a terem hirtelen tele lett emberekkel!
    Elmentünk imádkozni. Szeretem ezeket a közös imákat. Van bennünk "spirit", van bennük erő. És Isten, szinte azonnal, kézzel fogható közelségbe került számomra, számunkra. Úgy éreztük, hogy egy áttörés aktív részesei lehetünk ma, és holnap is itt, Pécsett. Az imák alatt azt éreztem, hogy Isten meglátogat bennünket, és újult erővel léphettünk ki a színpadra.
    Nem tudtuk, mire számítsunk a jelenlévők részéről, hiszen szép számmal voltak fiatalok és idősek is egyaránt. Hála Istennek, szinte rögtön az elején volt egy átzökkenés, a lehető legjobb irányba! A koncertből hirtelen Isten dicsérete lett, a jelenlévők pedig egymás után álltak fel - fiatalok és idősek egyaránt. Lényed érint..., Nagy Istenem, ha nézem a világot..., Nekem nincs más Rajtad kívül, Jézus..., Messze fenn, egy hegyen...
    A bő egy és háromnegyed óra hamar eltelt, az Evangélium óriási erővel szólt, a dalok pedig, a hangosításban akadt problémák ellenére is igazán megszólaltak. Áttörés részesei lehettünk. Valóban. Jó volt látni az emberek arcát, akik őszintén Istenhez fordultak.
    Utolsó dalnak egy nagy kedvenc került választásra. Homokba írva... Mindegy, milyen sokszor játszuk ezt a dalt, valahogy rendre megfog. Most azonban valami a szívembe talált. Nagyon közel volt most et a dal.
    De itt nem volt vége, még egy ráadás dalt kértek tőlünk, nagyon erős vastaps közepette! Megtisztelő volt, hogy micsoda szeretetet kaptunk a jelenlévőktől ezen az estén is. Bocsi - ez volt a második ráadás dal! A másik nagy kedvenc. Az Egyház összefogására buzdít. Aztán újabb vastaps, így még egy, tényleg utolsó ráadás dal, Táncol a Menny... - amikor Béla bekonferálta a dalt, eszméletlen ováció fogadta a szám kezdését! Remek dal, nagyot szólt, és nem lehetett tudni, hogy ki milyen felekezethez tartozik, honnan jött, milyen háttérrel. Egyszerre, állva tapsolt és táncoltak sokan. Tamás állati nagyot szólózott, igazán remek dobos!
    Nagyon kedvesek voltak az emberek, a koncert után sorban jöttek oda hozzánk beszélgetni, nagyon kedves volt a fogadtatás.

    Az éjszakát a csapat nem tudta együtt tölteni, de azt gondolom, így volt most jó. Nagyszerű embereket ismerhettünk meg kedves házigazdáink személyében. Csaba, Edina, Ricsi, Benjamin. Mind nagyon szívesen láttak bennünket az otthonukban. Személyük nyitottsága, odaadása, és a szeretet, amivel felénk, effektíve idegen emberek felé voltak, túl volt minden képzeletünkön. Kissé izgultunk, hogy milyen lesz az esténk, a szállás. Az egész napos utazás, a két szolgálat bőven elég energiánkat vette el ahhoz, hogy este 11 órára teljesen fáradtak legyünk.
    Remek ellátásban volt részünk! Este nagyon finom pizzát kaptunk, vlami egészen kiváló mártással, amit, azt hiszem, itthon is be fogunk vezetni :-)
    Az éjszaka számomra remekül telt, Gabi eléggé rosszul aludt, mindenféle zagyvaságot álmodott. Reggel úgy éreztem, hogy legalább egy napot aludtam. Friss voltam, és a reggelihez mellékelt kávé már csak hab volt a tortán!

    A délelőtti Istentiszteleten is mi szolgáltunk, plusz, Béla prédikált. Nagyon erős volt! A vallásosságból, a semmittevésből, és a megszokásból rázott ki - engem is. Az Istentisztelet során igen visszafogottak voltunk, úgy gondolom. Mégis, az Istentisztelet után rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.
    Úgy gondolom, nagyon sokat tanulhatunk minden alkalommal, amikor valahol szolgálunk. Nem mindenhol kell ajtóstól rontani a házba, van, ahol kicsit érdemesebb kevésbé "lazának" lenni, nagyobb eredményt lehet így elérni, és úgy gondolom, Isten mindig időben megmutatja a helyes csapásirányt.
    Egy idős bácsi odajött hozzám, kezet fogott velem, és megköszönte a billentyű játékomat. Amikor bárki, gyermek, vagy felnőtt, fiatal vagy idős, férfi vagy nő odajön és megköszöni a szolgálatot, az megtisztelő. Azonban a bácsiról kiderült, hogy jelentős zenei múlttal rendelkezik, főleg komoly zenében. Így pedig, ez több mint megtisztelő!
    Az Istentisztelet után még sikerült elköszönnünk házigazdáinktól, akiket nagyon a szívünkbe zártunk. Rendkívül kedves emberek, nem vártak el tőlünk semmit, főleg nem jópofizást. Őszinték voltak velünk, azonnal otthon érezhettük magunkat náluk. Köszönjük!
    Egy finom ebéd még várt ránk, majd fél kettő körül útra keltünk. Meseszép tájakon jöttünk el. Dombóvár felé, Siófokra, onnan a pályán. Hosszú, fárasztó út volt, ahogyan a hétvége is sok energiát emésztett fel, de annyival gazdagabbnak érzem magamat ezen két nap után!
    Azért mentem, hogy adjak, mégis, úgy érzem, én kaptam a legtöbbet!

"Outro"...
    Ma, amikor a Naplót frissítem, már hétfő van. Béci épp mesélte ma délután, hogy sorban érkeznek a visszajelzések e-mailben is. Megérte! Úgy érzem, új életerőt kaptunk. Kitartást az előttünk álló hétre, hetekre. Ránk is fér.
    Itthon áll a bál a munkahelyen, nem tudjuk, mi lesz. A stressz elemi erővel tört rám ma reggelre, migrén kíséretében, így fél napos lett a munka.
    Túl azon, hogy az ember idegeskedik, van valami. Krisztust látom magam előtt - persze, nem egy látomásról van itt szó, hanem úgy érzem, Ő vezet. Fogja a kezemet ezekben a napokban is. Tudom, hogy nagyon rossz az ilyen feszült helyzet, de mindenben látom Krisztus szelíd kezét.
    Amikor Róla, Érte éneklünk, és cselekszünk, akkor meg sem fordul a fejemben, hogy baj van. A hétvégén sem jutott eszembe egyetlen percre sem, hogy bajban vagyunk. Az Istennel töltött idő teljesen átformálja a gondolataimat. Ebből akarok még többet.
    Tudom, hogy előbb-utóbb minden álom valóra válik - álmok, amelyek talán Isten álmai is, hogy megvalósuljanak. Szeretném azt álmodni, ami az Ő terve... És szeretném megvalósítani is. Azt hiszem, menni fog. :-)
    Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?