2009.07.21.
12:41

Írta: Baloo27

Július 21. – Kicsi vagyok én, majd megnövök én… - Agapé Solymár – (sz)épül a gyülekezeti ház

 

            Alig 7. hetét tapossa itt a földön az én drága kislányom, de ezalatt az idő alatt már behálózott… :-) Azok a szemek… Már két nő van az életemben… Feleségem, és a kislányom. Nincs mit tenni.

            Napról napra változik, és egyre kíváncsibb a tekintete. Egyelőre úgy fest, hogy hasonlítani fog Kornélra, legalábbis, ami az aktivitást illeti… Ha így lesz, akkor nagyon fitt szülők leszünk. :-)

 

            A hétvége jól zárult. A pénteki Istentisztelet után hazaérve még betegre zabáltam magamat… két étkezésre megettem egy kilogramm  majonézes krumpli salátát… Finom volt, de egy darabig most nem szeretnék újra enni ilyesmit.

            Szombaton kedves rokonunk ellátogatott hozzánk, így a délután ránk zúdult facsavargató vihart együtt néztük végig az ablakból. Repkedtek a faágak, a levegő lehűlt legalább 15 fokot mintegy 5 perc alatt, aztán, meglehetősen hirtelen abba is maradt a vihar – mint ahogy jött. Az úton utána kisebb szlalom pálya alakult ki, ugyanis igen testes faágak hevertek az utakon… érdekes volt. :-)

 

Vasárnap – Agapé Solymár

            Régen jártam itt utoljára Istentiszteleten. Mivel unokatestvérem gyermekének bababemutatója volt ezen a délelőttön, már előre tudtuk, hogy eljövünk. Reggel 8 óra körül aztán kellemes meglepetésként ért, hogy megcsörrent a telefonom, a hívás oka pedig igen prózai: a mai alkalmon zongorista híján tudok-e segíteni a helyi csapatnak? Örömmel mondtam igent.

            Nemes gesztusnak tartottam a meghívást. Mire odaértem, éppen 10 órára, a kottákat kikészítették nekem, hiszen a repertoárt nem ismertem. Különleges élmény volt, hogy megkértek arra, játsszam el az „Öröktől ismered szívem vágyát” című dalomat is, mert úgyis szeretnék megtanulni a gyülekezetben. Felemelő volt.

            Csupa meglepetés mostanában az életem, életünk… Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy velünk van, és hogy a zenélés, éneklés nem csupán egyszerű tevékenység lehet, hanem valóban Istenhez segíti közelebb azokat, akik hallgatják és éneklik ezt a dalt (is).

 

 

„Satöbbi…”

            Kicsit felpörögtek az események, és velük együtt magam is. Talán érthető, talán kevésbé. Kicsi vagyok én… dudorásztam a minap is magamban. Nem csupán azért, mert nem vagyok egy langaléta típus, hanem azért is, mert nem tartom magamat nagy embernek. Az arcomat kivéve. Az sajnos nagy. Mindenesetre most kifújom magam, és lassítok, mert indokolatlan lenne ekkora hőfokon pörögnöm huzamosabb ideig.

 

            Megkezdtük a gyülekezeti ház át(sz)építését. Az első napon sikerült is a leglényegesebb, legfontosabb dolgokkal előrelépni, ami nagyon jó, hiszen így már látható, hogy milyen lesz a belseje, amikor elkészül. Mivel kívülről csúnya, ott is lesz majd dolgunk, azt gondolom, nem is kevés. Óriási dolog együtt csinálni valamit. Egészen közösség érzetet kelt bennem az együtt végzett munka, az, hogy együtt csinálunk valamit, és mindenki benne van, mindenki beleadja azt, amit tud: időt, energiát, pénzt, munkát, mindent. Kíváncsian várom, mi lesz később…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://baloo27.blog.hu/api/trackback/id/tr551258689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása