Ez egy ilyen hétvége volt. Kissé tömött. Pénteken Istentisztelet, és a kedves HÉV Csapattal való közös szolgálat. Én személy szerint egy rendkívüli élménnyel és találkozással lettem gazdagabb. A pénteki Istentiszteleten totális teltház volt, már hét óra előtt. Egy igazán izgalmas és – véleményem szerint – átható alkalom van a hátunk mögött. Az este, számomra egyik legkedvesebb dalának egy részlete: „Bármi ér, és bármi támad, áldom Szent Neved… Hiszem, hogy Te vagy az ég és föld ura, Hűséges, Igaz…”.
Sok-sok vendég is volt ezen az estén, kedves ismerőstől kezdve a nekem eddig idegen személyeken át. Jó volt látni ennyi féle embert.
Szombaton délelőtt próbát tartottunk a HÉV - Csapattal, s az elmúlt időszak után ismét bizonyossá vált számomra, hogy remek ez a csapat! Felnőtt emberek, akik tudják, mit a dolguk, tudják, mit kell csinálni, így pedig magam is nagyon élvezem a közös szolgálatokat. Könnyű belesimulni a csapatba, könnyű velük együtt gondolkodni. A próbán két olyan dalt is megtanultunk/feldolgoztunk, amihez közöm van. Az egyik egy fordítás, a másik egy saját szerzemény. Mindkettő nagyon fontos számomra, s mindkettőt nagyon szeretem. Új ötletekkel kissé felráztuk mindkettőt, és azt remélem, hogy így a hallgatók számára is újat fog adni, jelenteni.
A próba után aztán egy speciális, zártkörű alkalmon vettem részt, ahol nagyon direktbe találkozhattam Vele. Annyira hihetetlen, hogy „micsoda erő a szeretet”. Nem kell ide most többet írnom erről. Nekem szólt. Nagyon. Mélyre hatott! Ne félj, valamit megváltozott! Valami átfordult, valami történt, ami, mintha átállított volna egy kapcsolót az agyamban.
Este… Gabival már nagyon régen beszélgettünk ilyen sokat, és így. Vannak olyan pillanatok az életben, amik visszatérnek. Számomra az egyik ilyen, amikor újra és újra átélem azt, hogy rájövök: milyen szerencsés pasas vagyok, hogy ilyen csodás feleségem van. Szeretem ezeket a pillanatokat. Ezen az estén vagy két órán keresztül csak ültünk, és úgy igazán beszélgettünk. Az élet sok-sok dolgáról, a jövőnkről… És tudtam úgy beszélgetni vele, hogy valami megváltozott bennem. Nem tudok ehhez konkrétumot mondani, egyszerűen, a délután Isten-élményem meghatározta a jövőt. Nem szeretném ezt a pillanatot elveszíteni. Szeretném, ha élne ennek a találkozásnak az ereje és a hatása.
Érd – Gospel koncert
Bátorság! Mondogattuk egymásnak a koncert előtti közös imádkozáskor. S így is lett, imádkoztunk, és bátorságot merítve Isten kegyelméből úgy tudtunk kiállni a színpadra, hogy biztosak lehettünk abban: Isten velünk! A Szepesi Gyula művelődési ház színháztermében volt a koncert. A hét elején már kaptunk egy e-mailt, amely szerint már régen elkelt az összes jegy. A valamivel több, mint 400 férőhelyes előadóterembe végül 540 jegyet lehetett igényelni, mert ennél többen egyszerűen nem fértek el – ültek, álltak a jelenlévők. Az ajtóban, az aulában is, mindenhol.
A beállás előtti technikai gubanc miatt erős csúszásban voltunk, de végül 5 óra után 10 perccel el tudtuk kezdeni a koncertet.
Már 4 órakor is sokan voltak az aulában, akik várták a bejutás lehetőségét a koncertterembe. Fél öt körül megjött a helyi televízió is, akik interjút kértek a csapattól, s újra engem ért a megtiszteltetés, hogy a riport alanya legyek. Micsoda hét… :-) Élvezem, az az igazság, minek játsszam meg magamat? Dumálni kell, kamera van, mikrofon van – nekem ez bejön! A riport előtt még átöltöztem a „fellépő(s)” ruhámba, hogy szép legyek, majd Adél és Edit finom utalással megjegyezték, hogy kicsit segítenének, ha lehet: eltüntették a szemem alól s felől az összes „táskát”, sötét foltot, és mindent, hátha lehet rajtam segíteni. Komolyan mondom, a fodrásznál is azért szeretek ülni, mert kellemesen bódít, ahogy a fejemet masszírozzák. Most, amikor az alapozóval, meg „mittudomén” még, hogy mivel helyrerántottak a lányok, eldöntöttem: ha én egyszer sztár leszek, nekem kell egy ember, aki masszírozza a fejemet, és „kisminkel” :-) Olyan kellemes :-) (Ezek után magyarázkodhatok, hogy nem vagyok hommer).
Az interjú, azt hiszem, jól sikerült, egy barátságos fiatal hölgy (Szabó Réka) volt a riporter, és jókat kérdezett! Jó volt!
A koncert aztán kezdetét vette kicsivel 5 óra után, s valahogy az első daltól kezdve más volt az egész, mint eddig. Egyik dal jött a másik után, s bár az elején úgy éreztem, kissé visszafogott közönséggel van dolgunk, az első daltól kezdve folyamatosan lazult a közeg, a légkör. Egyre szabadabb lett mindenki, s eljött az a fordulópont, amikor valami teljesen áttört, és attól kezdve egy „ereszd el a hajam” ünneplésbe fordult át a koncert.
Gabi elénekelte a szólóját, s olyan vastapsot kapott, hogy csak na! Akárcsak a duett (előbbi a „Lelkem kíván Téged”, utóbbi „A Mennybe’ fenn, a trónusnál” c. dal)! Aztán ott volt még az örök klasszikus: „Nagy Istenem, ha nézem a világot”, a „Mennyei Party”, a „Megszabadítottál”, „Lényed érint”, „Hús-vér templom”… Mind-mind kiváltott belőlünk, s a jelenlévőkből is valamit, amit talán úgy tudnék megfogalmazni: közelebb lépés Istenhez. Igazi ünnep volt ez a koncert! Az Élet ünnepe! Isten ünneplése!
A decemberi koncertre készülve, a karácsonyi blokkból egy dalt eljátszottunk most, Érden. Őszintén szólva, rendkívül kíváncsi voltam arra, hogy mit szól hozzá a hallgatóság? Átjön a dal? Tetszik-e ez a feldolgozás? Mivel én hangszerelhettem a karácsonyi blokkot, duplán izgatott voltam, s vagyok most is a december 6.-i koncert miatt. Ha bukta, akkor gyorsan át kell értékelnem az életemet, ha pedig sikeres lesz a dal, akkor megnyugodhatok.
Hála Istennek, sikeres volt! Igazi, csapatos ízvilág finom funky, és valódi öröm-zenélés-éneklés Krisztus földre jöttéről.
A koncert végén ott volt az egyik legjobb dal, amelynek címe „Bocsi”. Elképesztő erő van ebben a dalban – a szöveg és a zene együtt valami hihetetlen. És, ami ennél is fontosabb, hogy ez a dal mostmár teljesen függetlenné vált fiataloktól s idősektől! Egy emberként kezdett felállni helyéről a kedves közönség, s énekeltek velünk. Aztán a csapat bemutatása! Olyan kedveseket mondott rólunk Béci, s nem mellékesen a közönség szeretetét is élvezhettük, ennek bizony rendesen hangot is adtak! Köszönjük! A koncert legvégén „Táncol a Menny!”, s vele táncol több, mint 500 ember az érdi művelődési központban.
Gyors szusszanás, majd irány az aula, ahol már rengetegen vártak ránk, hogy néhány szót váltsunk, vagy kezet rázzanak velünk, s dedikáljuk a Cd-ket, belépőjegyeket, meg sok mást. Aztán vendéglátó szervezőink jóvoltából finom vacsora, majd útnak indultunk…
Egy igazán kimerítő hétvége után este 10 órára értünk haza, hogy átadjuk magunkat a pihenésnek… Igazán hálás vagyok Istennek ezért a hétvégéért.
A HÉV – Csapattal eltöltött két alkalom nagyon sokat jelentett, hiszen jó azokkal lenni, akik az otthon részét alkotják, mint egy család. Feri, Robi, és az „asszonykórus” :-), mind remek emberek, akik tudják, mit jelent szolgálni Istennek, s embernek. Akikkel együtt vagyunk már kb. 3 éve, s annyira ismerjük már egymást, hogy igazán egységes csapatként tudunk szolgálni. Így élem meg, amikor velük szolgálok.
Aztán a vasárnapi koncert, az utazás, majd a megérdemelt pihenés, hogy aztán újra induljon a hét… Hajrá! Isten velünk!
