Évekkel ezelőtt, mondjuk 8-10 éve, ha bármi baj ért, vagy nehézségben voltam, rendre megtaláltam a bajok forrását: Isten volt az. Őt volt a legkönnyebb okolni. Időközben rájöttem, hogy akár tetszik, akár nem, a döntéseimnek, tetteimnek mindig van következménye.
Bízni Istenben – sokkal könnyebb mondani, mint valójában megélni.
Amikor rádöbbentem, hogy saját magam vagyok a hibás néhány dologért az életemben, hirtelen másként kezdtem látni a világot. Igenis, vannak következmények, amelyeken át kell mennem ahhoz, hogy véglegesen megtanuljam, mit nem szabad többet csinálnom. A hibákkal szembesülni olykor nagyon nehéz, és kemény dolog, de valahogy azt várná az ember, hogy ha már felismertem a hibát, akkor azonnali hatállyal szűnjön meg minden gond, és nehézség. Csakhogy, nem így van.
Azt gondolom, hogy a következmények, amelyeket el kell még viselni, még a hiba felismerésénél is nehezebbek. Egy dolog szükséges, hogy megmaradjon: a bizalom Istenben.
„Ne dobjátok hát el bizalmatokat, melynek nagy jutalma van” - Zsidókhoz írt levél 10/35.
Bízni Istenben – továbbra is. Rájöttem, legalábbis azt hiszem, hogy mekkora kincs az, ha őszintén, valóban tudok bízni Benne.
A hétvégére már készülök én is, hiszen pénteken este a HÉV gyüliben prédikálni fogok, szombaton és vasárnap pedig a Gospel CD kórusfelvétele következik. Izgalmas hétvége nagyszerű emberekkel közösen. Nagyon várom már. Kíváncsi vagyok az eredményre...
