Gyorsan eltelt a hétvége. Végre, aktív pihenés. A szervezetem is megérezte rendesen, hogy most lehetett lazítani, alvás... alvás... alvás...
Már szerdát írunk, amikor még mindig nem teljesen világos számomra, hogy hogyan is fog összeállni a pénteki prédikáció anyaga. Tudom, hogy miről szeretnék beszélni, úgy vélem, egy fontos téma a „Bizalom”, de mégsem tudom, pontosan hogyan fogjam meg a lényegét. A pásztorom azt mondta, hogy szorult helyzetben mindig kap üzenetet az ember. Ammmmen! Legyen így. Erre várok én is. Miközben keresem a megfelelő oldalt, honnan is közelítsek a témához.
Időközben írtam egy új dalt. Csak úgy jött. Miután a szak-barátaim lemeózták, meglátjuk, maradandót alkottam-e. :-)
Kicsit kapkodósak a mostani hetek, mert még nem tisztáztuk le azt sem, hogy melyik dalt, vagy dalokat fogjuk a HÉV próbán átvenni. Közben a hétvégén a Gospel anyag kórusfelvétele is megkezdődik – remélhetőleg be is tudjuk fejezni – így Gabival is megy a gyakorlás. Áááá, néha soknak tűnik minden. 'Be jó is lenne állandóan a zenével foglalkozni... Hm...
Emellett a munka is pörög, hála Istennek. A minap megérkezett a szegedi HÉV szolgálaton készült video felvétel is. Hm... Érdekes. :-)
Annyi minden zajlik, és annyi minden történik, hogy le sem tudom írni. Az agyam rengeteg mindenen pörög. Mégis, van valami, ami biztonságot ad: Isten közelsége. Nem tudom megfogalmazni igazán, de az a fajta békesség, és hit, kilátás a jövőre nézve, amit mostanában megélek, az nagyon bátorító.
„Pajzsuk Ő mindazoknak, akik bíznak Benne” (Zsoltár 18/31) – Ohh, hát micsoda reménységre ad ez okot. Miközben mindenki retteg, van egy fénycsóva, egy fáklya láng, ami fellobban a sötétben! (hűű, de mesteri megfogalmazás)
Remény. Ez olvasható azon a zászlón, amit képletesen lengetek magam is. Igen, a hívő emberek talpraállásának ideje van! Akár a böjtöt végigvivő, akár a más területeken munkát végzőkről van is szó.
Fel kell állni, és valósággal megmutatni azt, hogy az Istennel való élet, a benne való hit több annál, mint amit vasárnaponként látunk, vagy végzünk – heti egyszer...
Ébresztő! Meg kell fogni a mellettünk álló kezét, felsegíteni, és reményt mutatni – apának, anyának, szomszédnak, tanárnak, főnöknek, buszsofőrnek – az embereknek. Remény mutatni, megmutatni Krisztust, hogy NE a napi aktuálpolitikai helyzetek legyenek befolyással a kilátásainkra, hanem az, hogy Isten hogyan lát bennünket!